Pál Mónika pszichológus, Veszprém

Az erőszak gyökerei nem ismeretlenek

Szerző: pmoni @ 2013-01-27 21:16
Alice Miller pszichológus egyik írása arról szól, hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha gyerekkorunkban fizikailag bántalmaztak. Mivel saját életük alakításában, és gyerekeink nevelésében is szerepe van annak, hogy megszabadulunk-e a káros mintáktól, az írás minden felnőtt számára fontos mondanivalót tartalmaz.

Tények:

1. Agyunk fejlődése attól függ, milyen tapasztalatokat szereztünk. Az agy az élet első 4 évében fejlődik ki, aszerint, hogy a környezet milyen tapasztalatokat nyújt a gyereknek. Így annak a gyereknek az agya, aki elsősorban szeretetet élt meg, másképpen fejlődik, mint azé, akivel kegyetlenül bántak.

2. Földünkön szinte minden gyereket megvernek élete első éveiben. Kezdettől fogva tanulják az erőszakot, és ezeket leckeként tárolják agyukban. Egy gyerek sem születik erőszakosnak, az erőszak nem genetikailag meghatározott. Azért van jelen, mert a verést elszenvedett gyerekek felnőttként az agyukban tárolt leckét szokássá alakítják. 

3. Mivel a verést elszenvedett gyerekeknek nincs lehetőségük megvédeni magukat, szüleik felé érzett mérgüket, és a haragjukat el kell fojtaniuk. A szülők azok, akik megalázták őket, elpusztították veleszületett empátiájukat és megsértették a méltóságukat. Ezek a gyerekek felnőttként ezt a haragot bűnbakok, elsősorban saját gyerekeik ellen használják. Mivel nem képesek empátiát érezni, néhányan maguk ellen fordítják a dühöt (evészavarok, drogfüggőség, depresszió, stb. formájában), vagy más felnőttek ellen (háborúk, terrorizmus, bűnözés formájában). 

Kérdések/Válaszok: 

Kérdés: A szülők azért verik a gyerekeiket, hogy azok kérdések feltétele nélkül engedelmeskedjenek nekik. Egy kisebbségtől eltekintve senki sem szólal fel ez ellen a veszélyes szokás ellen. Hogyan lehetséges, hogy ezt az érthető összefüggést (a becsapott áldozat és a bántalmazó tettes közöttit) az egész világ semmibe veszi? Miért nem beszéltek arról soha a papok, akik sok millió hívőért felelősek, hogy a gyerekek verése bűncselekmény?

Válasz: Közülünk majdnem mindenkit vertek, és nagyon korán meg kellett tanulnunk, hogy a kegyetlenség normális, ártalmatlan, sőt, jót tesz nekünk. Senki sem mondta nekünk, hogy az emberiség elleni bűntettről van szó. Fejlődő agyunk eltárolja ezeket a rossz, erkölcstelen és abszurd leckéket. Ez azt az érzelmi vakságot jelenti, ami a világban uralkodik. 

Kérdés: Meg tudunk szabadulni attól az érzelmi vakságtól, amit gyerekkorunkban fejlesztettünk ki? 

Válasz: Meg tudunk szabadulni ettől a vakságtól, legalább bizonyos fokig. Ehhez el kell érnünk, hogy érezzük az elnyomott érzelmeinket, a szüleinktől való félelmünket is, és a rájuk irányuló tiltott haragunkat. Ők azokban a hosszú években terrorizáltak minket, amikor életünk legszebb időszakát kellett volna átélnünk. Semmi sem hozhatjuk vissza ezeket az éveket. De ha kimondjuk az igazságot, akkor a bennünk élő gyereket, aki tele van félelemmel és elutasítással, egy olyan felnőtté alakítjuk, aki ismeri saját valóságát, felelős érte. Ez a felnőtt végül visszanyeri az empátiáját, amit olyan kicsi korban elraboltak tőle. Ha olyan emberré válunk, aki jól ismeri saját történetét, nem fogjuk többé vitatni, hogy gyereket verni bűncselekmény, és az egész világon be kellene tiltani. 

Következtetés: 

Gyerekeink érzelmi szükségleteivel törődni többet jelent egy boldog gyerekkor biztosításánál. Azt jelenti, hogy egy jövőbeli felnőtt számára lehetővé tesszük, hogy az agya egészségesen és racionálisan működjön, perverzióktól és őrültségektől mentesen. Egy gyereket kényszerrel arra tanítani, hogy a verés kétségtelenül jót tesz neki, a legabszurdabb és leginkább elítélendő lecke, aminek nagyon veszélyes következményei vannak. Ez párhuzamba állítható azzal a ténnyel, hogy a valódi érzelmeinktől való elszakítás képezi az erőszak gyökereit.

(A cikk fordítása a szerző engedélyével készült, innen: http://www.alice-miller.com/flugblatter_de.php?page=8)